Ez a mondat járhat a nő neműek fejében, mikor meglátják, Jake Gyllenhaal újonnan kigyűrt felsőtestét. Na de a pasik sem maradnak látvány nélkül, nekik ott van Gemma Arternon. Megbeszéltük: a főszereplők (nagyon) szépek.
 De mi van a filmmel?

 Ebben a kritikában bizony benne van, bátyám véleménye is, mert hogy neki is igaza van. De nekem is, és nem vagyok egyedül a dolgokkal: miért is? Hát ezért.

 Mert ez a film, tény, hogy egy játékból készült, de nagyon sok helyről lopkod össze számtalannyi részletet. Most nem a tanulságról beszélek, meg a románcról, meg a "hallgass a szívedre" mondatról, hanem pl. harcjelenetekre, technikai dolgokra, amelyek egyébként elvesznének, de így képesek akár kiabálni is a nagyvászonról. Még sincs ezzel semmi baj, mert a sok másolás ellenére egyedit alkot, amely az olyanoknak, mint nekem, aki nem Star Wars függő, sőt rá sem mer nézni - annak ez új és felejthetetlen. Aki pedig Star Treken és Indiana Jones-on nőtt fel, csak egy másolat, egy újabb tucatfilm.

 Aki játszott a játékkal, vagy csak látta a játékot, bizony azt gondolja "Jól megcsinálták!". Nem csak a számítógépes elemek miatt. A főhős háztetőkön ugrálása, rúdról rúdra lendülése, vakmerősége(, bicepsze), harcmodora, mind mind tökéletes másai a játékbelinek, ötletesen vitték fel a vászonra.

 Egy szó, mint száz, (mert ragozhatnám még jó pár bekezdésen át): ez a film látványos, fordulatos, izgalmas, humoros, szép, és a vége mindenképpen tökéletesre sikerült - árnyalatnyi sablonnal, de legalább nem lehet már a felénél tudni, mi lesz. Így a Perzsia hercege: Az idő homokja, nálam egy hatalmas 10/9-es.